2014. május 5., hétfő

Sok kicsi akció nyereményátadás Óföldeákon



Novemberben egy igen kedves kezdeményezéshez csatlakozhattam. Az országos Sok kicsi jótékonysági akcióban 15 gasztroblogger és 15 cég fogott össze, hogy ismét egy nemes ügy érdekében együttműködjön.  Én egy gasztronapot ajánlottam fel s Dél-Alföldön egy kis meglepetéssel a szerencsés támogatónak. 
Az érdeklődők sorsjegyeket vásárolhattak, mellyel rászoruló családokat segítettek és ezzel megnyerhették az általuk kiválasztott nyereményt.
Nagyon örültem, amikor felvettük a kapcsolatot az én nyertesemmel, Judittal és megegyeztünk, hogy valamikor tavasszal, igazi madárcsicsergős, napsütéses időben látogatnának el hozzánk a Dél-Alföldre. 


Többé-kevésbé ez meg is valósult, habár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. A múlt szombaton fogadtuk az óföldeáki felújított óvoda épületében a kedves fóti házaspárt. Autentikus reggelivel, sajtokkal, tepertőkrémmel, körözöttel, friss zöldségekkel, házi tejjel, cipóval vártuk a messziről érkező vendégeket. Egy kupica pálinkával indítottuk a napot. Reggeli közben beszélgettünk, ismerkedtünk egy kicsit Judittal és Sanyival.

Majd belevágtunk a nagy főzőcskézésbe. Bevallom ez volt életem első saját szervezésű és kivitelezésű főzőkurzusa, de fantasztikusan éreztem magam és a nyertesek is. Utólag megsúgom, hogy a végére rendesen elfáradtunk a sok finomság elkészítésében. 






A következő menüt főztük ki 
(az étel nevére kattintva a receptet is megtaláljátok): 








Első lépésben az ebédnek láttunk neki. Lassú tűz mellett nyugodtan elkészülhetett így a leves és a hús is. Nagyon tetszett, hogy semmitől sem idegenkedett a nyertes páros és minden apró praktikára, trükkre fogékonyak voltak. 
A nyúlt tűzdelése volt az első feladat. Mi addig Fecómmal a zöldségeket tisztítottuk meg. A munka piszkos részétől szerettem volna mentesíteni Juditékat. 

Majd a leves alapjával folytattuk. Aprítottunk, pirítottunk, sürögtünk-forogtunk a konyhában. Az ebéd már sínre került, így biztosak lehettünk abban, hogy éhen már nem halunk a dolgos délután végén. 



A hájas tészta igen macerás, de Nagymamám örökségét mindenképpen szerettem volna továbbadni. Élvezet volt beszélgetni Juditékkal. Mindkét részről sok-sok családi emléket eleveníthettük fel sütögetés közben.
Hajtogattunk, püföltünk, gyúrtunk, dagasztottunk. Minden feszültségünket levezettük, ha éppen bujkált volna ilyesmi bennünk.
Néhány modern fogást is belecsempésztem a régi sütemény elkészítésébe, hogy egy mai háziasszony is bátran nekiláthasson ehhez a desszerthez.
A végeredmény magáért beszélt. Elfogultság nélkül gyönyörű hájast sütöttünk.

Valami egyszerűbb, gyorsabb csemegét is szerettem volna készíteni. Így született a finom almás pite, melyet a Család-Barát magazinban is elkészítettem. Tésztát gyúrtunk természetesen sertészsírral a hagyományokhoz ragaszkodva, almát pároltunk és elkészítettük a második édességet is. Ritka ilyen összhangban dolgozó párossal találkozni, jó volt Juditékra ránézni, ahogy főzőcskéztek. 


Közben zuhogni kezdett az eső, de a tűzhely mellett nem unatkoztunk. Záró akkordként sajtos tallért sütöttünk. Vagyis nyerteseim keze munkáját dicsérik a sós ropogós korongok. Addig mi Fecómmal gyorsan megterítettük az asztalt a jól megérdemelt ebédhez. 
Miután megebédeltünk zuhogó esőben elindultunk a falu kincsét, az Árpád kori templomot megnézni. Sajnos nem tudtunk sétálni a parkban, de egy rövid túrát tehettünk az épületben.


A célom mindenképpen a Dél-Alföld vendégszeretetének és ínycsiklandozó ízeinek népszerűsítése volt. A fővárosban zajlik a hazai gasztronómiai élet legtöbb mozzanata és ezt a centralizálságot törtem most meg a kis gasztronapommal. 

A hozzávalók csak és kizárólag helyi termelőktől származtak, előző napon a makói piacon a kedvenc árusainknál szereztem be még ezt-azt. Az ajándékcsomag csak és kizárólag Csongrád megyéből származó minőségi termékekből állt össze, mint például az óföldeáki tészta, a Kontyos gyümölcsbor,a földeáki repceméz, az őrölt paprika... Fontos, hogy mindenkivel megismertessük a Dél-Alföld gasztronómiai értékeit, termelőit és továbbörökítsük a híres vendégszeretetünket és házias ételeinket.

Mindenképpen köszönetet kell mondanom jó néhány embernek. Ez a nap nem jöhetett volna létre, ha a családom apraja nagyja nem támogatott volna. Emellett hálás vagyok Hajnal Gábor polgármesternek, hogy pártolta a program létrejöttét és biztosította helyszínt, Feketéné Gyöngyinek az odafigyelésért és terep előkészítéséért, Domjánné Ica néninek pedig a templom bemutatásáért.  

Továbbá köszönöm ezt az élménnyel teli napot a két nyertesnek és a Sok kicsi akció szervezőinek! Egy percet sem gondolkoznék, újra belevágnék ebbe a jótékonysági játékba. 

Még több fotót a Boldog Kukta Facebook oldalán láthattok.