2014. augusztus 20., szerda

XVII. Országos Halászléfőző Verseny Dunaföldvár - Életem első zsűrizése!

Takaros bogrács, finom halászlé

Ma a dunaföldvári XVII. Országos Halászléfőző Versenyen vettem részt, mint zsűritag. Erről az egyedülálló élményről mesélek röviden Nektek. Hetekkel ezelőtt Szer Noémitől, a dunaföldvári Művelődési Központ munkatársától kaptam a felkérést. Szinte azonnal igent mondtam a megkeresésére. Nagy falat volt, mert soha nem zsűriztem. De nem rettentem meg a feladattól. Női horgászként és gasztrobloggerként/örömfőzőként egyaránt megfeleltem az elképzeléseiknek. Kiderült, hogy a zsűri elnöke Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari díjas színművész lesz. Mellette pedig Kovács János Venesz-díjas mesterszakács a másik ítész. Igazi nagyságok!
Hajnalban összekészültünk Fecómmal és Dunaföldvár felé vettük az irányt. Ömlött az eső Pest közelében, de amikor befutottunk a takaros kis városba sütött a nap. Bíztam a jó időben! Megérdemlik a versenyzők. 

A VERSENYRŐL
17 éve minden évben augusztus 20-án megrendezésre kerül ez a megmérettetés. Anno 1998-ban a Süveges család és a Vízi Sportkör szervezésében született meg a halászléfőző verseny ötlete kb. 15 csapattal. Így csalogatták a festői Duna-partra az embereket. Egy közös összefogásnak és kellemes időtöltésnek indult. 
Majd kezdett egyre népszerűbb lenni a verseny. 1999-ben az Önkormányzat vette kezébe a szervezést, Kiss Lajos és családja hívta életre évről-évre a közös főzést. Majd 4 évvel ezelőtt a Művelődési központ vette át a stafétát.  A csapatok akár Mohácsról, Székesfehérvárról is ellátogatnak ide, de a dunaföldvári lakosság is szép számmal képviselteti magát! 
Szer Noémi munka közben

Visszatérve a nap eseményeihez kiérkeztünk a Duna-partra és Szer Noémivel végre személyesen is találkozhattam. Ő volt a rendezvény lelke! Mindenkinek segített, mindenkit útbaigazított. Pavilonok rajtuk a csapatok neveivel, padok és asztalok várták a versenyzőket. Mindenki maga gondoskodott a hozzávalókról és a bográcsról. Mi már a kipakolástól róttuk a köröket Fecómmal a parkban. Ismerkedtünk, beszélgettünk a résztvevőkkel. A tiszai halászlevek messze más jellegűek a passzírozott alappal, mint a dunaiak. Itt bő lére eresztve, olykor gyufatésztával kerülnek a tányérba. Az utóbbi sem megvetendő számomra.
 

9 órától mindenki nekiláthatott a főzésnek. 26 csapat tette tiszteletét a rendezvényen. Ki speciálisan halászléhez való bográccsal, ki óriási üsttel,ki hagyományos bográccsal, ki pedig féltve őrzött rézbográccsal állt a rajthoz. Gázláng fölött főttek a levek. Alapanyagok tekintetében a legtöbben finom, friss hallal örvendeztették meg az éhes embereket.
Bármiben is fő az étel, a lényeg végső ízletes halászlé.
A verseny elindult és a zsűritagok először találkoztak. Koncz Gábor és Kovács János mellett zöldfülűként foglaltam helyet. De ők egy percig sem éreztették, sőt! Tanácsokkal segítettek és roppant kedvesek voltak. A művész úr érdeklődött arról is, hogy milyen halakat és hol szoktam kergetni.
Számomra igazán nagy ajándék volt e két kivételes ember társasága. Kovács János Venesz díjas mesterszakács szavait ittam. Roppant nagy tudás és intelligencia lakozik benne. Gasztronómiáról alkotott nézeteink hasonlóak, de ő a profi oldalt képviseli. Koncz Gábor pedig egy élő legenda. Jászai- és Kossuth díjas színész, a Halhatatlanok társulatának tagja, hazánkban szinte mindenki ismeri. Örömmel hallgattuk anekdotáit Bujtor Istvánról, Reviczky Gáborról, a közös horgászatokról némi vadászattal megfűszerezve. Nagyon jókat kacagtam. Felejthetetlen délelőttöt kaptam ma a sorstól.

A zsűri munkába lendült!
A nagy eszmecsere közben befutottak az első levesek. Majdnem rajt cél győzelmet aratott a legelső fogás. Minden egyes halászlevet megkóstoltunk. Szám szerint 19-et és 2 másik fogást! Az ételek színét, illatát, ízét és állagát pontoztuk. Maximálisan 60 pontot kaphatott egy halászlé. Teljesen pártatlanul tudtunk voksolni, mivel mi csak a számozott tányérokból kóstoltunk és azokat értékeltük. A kulcs pedig Noéminél volt, akitől a végső értékeléskor tudtuk meg a nyertes csapatok neveit. Passzírozott, bő lére eresztett, paradicsommal sűrített, borral ízesített, gyufatésztával kínált, pikánsan csípős változatok kerültek elénk. Fiatal segítők gyűjtötték be a csapatoktól a tányérokat és hozták elénk, amiért külön köszönet! Minden mezőnyben vannak kiemelkedők és gyengébbek. Ez így van rendjén. Menet közben az eső is elkezdett szakadni, de nem okozott problémát!
 Amikor befejeztük az ételek tesztelését szinte egymástól függetlenül hasonló pontokat adtunk és így nem volt vita a győzteseket illetően. Itt nem is a megmérettetést hangsúlyozta senki sem, hanem azt, hogy kellemes környezetben, barátok között megfőzték a család kedvencét. Mikor már megérkeztek hozzánk az ételek, mindenki szépen megterített, ki tányérral, ki pici piros bográcsokkal és a zuhogó eső ellenére jóízűen elfogyasztották a leveseket. Versenyen kívül még harcsapaprikást is kaptunk túrós csuszával. Halban gazdag napot zárhattunk.
 13:30-kor a várakozás perceit megtörtük Koncz Gáborral és Kovács Jánossal. Zuhogó esőben a színpadra léptünk! Rövid bevezetés után, Kovács János mesterszakács értékelte az elkészült ételeket, sőt még néhány építő jellegű tanáccsal is ellátta a csapatokat.
Íme a végeredmény, melyhez szívből gratulálok: 

1. hely Joó Gyula és csapata
2. hely Szent Rókus Borlovagok
3. hely Halász Ádám és csapata

Halétel kategóriában a különdíj a Híd összeköt csapatáé lett.

Én is nyertem ma! Egy életre szóló élményt! Köszönöm Dunaföldvár!
A nyertesekkel